Tisza-stratégia megalapozása

A tanulmányt mintegy évtizedes tervezési előzményekre támaszkodva dolgoztuk ki, legfontosabb alapvetései és megállapításai az MTA RKK tudományos folyóiratában, a Tér és Társadalom 2011/2. számában olvashatók. Célunk egy olyan koncepcionális keret megalkotása volt, mely, szembenézve a térség és társadalmának valós lehetőségeivel, képességeivel, készségeivel:

• a komplex tájgazdálkodás helyi, elszigetelt kísérleteit egy átfogó természeti-infrastrukturális-gazdasági térszerkezeti keretbe integrálja,

• egy új város-vidék viszonyrendszer koncepcionális kereteit fogalmazza meg,

• kísérletet tesz a Tisza mente, mint funkcionális – térszerkezeti-tájgazdálkodási-társadalmi – térség meghatározására, ezzel egy átfogó, integrált Tisza-stratégia megalapozását szolgálva.

A Tisza-térség fő strukturáló elemei olvasatunkban:

• az „ökosztráda”, illetve

• a Tisza-mente városhálózata: „nagytérségi szerepű hídfőtérségek” és „kisváros-párok” rendszere.

A felszíni vízhálózat térségi jelentőségű elemei a Tisza védművek közé szorított hullámtere, illetve a mentett oldali ún. újholocén meder, vagyis a szabályozás előtti meanderező Tisza által érintett, természeti adottságai alapján jól lehatárolható terület. E kettő együttesen alkotja a térség alapvetően észak-déli irányú gerincét, az ún. „ökosztrádát”. A többszintű városrendszer szerkezetalakító elemei a Tiszát haránt irányban metsző térségi jelentőségű szárazföldi közlekedési hálózati nyomvonalaknak a folyót metsző pontjaiban kialakult kisebb-nagyobb szervező, ellátó városegyüttesek és transzferközpontok. E kettősség – egyfelől a Tisza folytonossága az újholocén meder szélességében, másfelől az ezt keresztező útvonalak, hídfők, városok általi tagolás – hozzák létre azt a változatos tájrendszert, amit ma Tisza-térségnek nevezünk.

Az „ökosztráda” modell egy változó szélességű, komplex tájgazdasági, ökológiai, árvízvédelmi pufferzóna kialakítását alapozza meg, amelyet a városhálózati csomópontok kapcsolnak be a Kárpát-medencei illetve európai vérkeringésbe, míg a várospárok – egy szétaprózott városhálózati struktúra kiemelkedő pozíciójú sűrűsödési pontjai – a térség belső kohézióját, a helyi piacokat és az alapvető ellátó funkciókat biztosítják.